A punkok jellemzően saját felsőbbrendűségüket két dologban látják: az egyik a divattal való szembehelyezkedés, a másik pedig azok a szép és hangzatos elvek, amiket "követnek". A divattal szembemenésről az előző posztban már értekeztem, hogy miért tartom abszolút hiteltelennek (ha lusta vagy elolvasni, a lényeg az, hogy ugyanúgy divatot követnek, csak másfélét, de sokkal szigorúbban mennek utána, mint bármelyik más stílus képviselői), gondoltam most magamra haragítok újabb néhány embert, ezért az elveket is előveszem. Mielőtt nagyon belemennék, hadd bocsássam előre, ismét kicsit a végletekbe megyek bele, nyilván vannak, akik nem ily módon állnak hozzá a dolgokhoz, mint amit leírtam, de itt is igaz, ami mindenhol, kinek nem inge, ne vegye magára!
Bár több olyan elvrendszer, mozgalom is létezik, amivel a punkok szimpatizálni szoktak, azt a kettőt venném elő, ami a legfeltűnőbb, szimbólumokban a leggyakrabban jön elő és szerény véleményem szerint a legdeviánsabb mind közül. Ezek pedig az anarchizmus és az antifasizmus. A kettőnek van egy elég nagy közös halmaza, az anarchisták jellemzően antifasiszták is, fordítva persze nem feltétlenül igaz a dolog. Ennek ellenére most külön fogom venni a kettőt és kicsit elmélkedjünk már rajtuk. Nem várom el senkitől, hogy ezt elolvasva hirtelen megvilágosodva teljes fordulatot vegyen a gondolkodása, de ha végigolvasod normálisan hozzáállva és nem alapból lehülyézve, akkor azért látni fogod, hogy nem feltétlenül beszélek hülyeséget.
Anarchizmus: talán kezdjük ott, hogy a többségnek fogalma sincs, mit is takar ez, inkább csak hangzatos jelszavakat ismernek (örök klasszikus: "az anarchia nem káosz, hanem uralom nélküli rend"), valamint az örökbecsű, generációkon átívelő bekarikázott A betűt. Az alapelv valóban ez lenne, de ahhoz azért nem kell pszichológusnak lenni, hogy mindenki belássa, ez így egy totális utópia. Nem csak azért, mert alapvetően az ember, de szinte minden más élőlény is egyrészt igényli, hogy irányítsák. Nem csak azért, mert alapvetően genetikailag kódolva van sokakban a vezető, zsarnok stb szerep. Hanem azért is, mert az egyenlő és igazságos már alapból nem ugyanazt jelenti, íme egy kitűnő szemléltetés:
Na, de ebbe ne is menjünk bele, ez végül is nem egy politológiai blog és én magam sem vagyok akkora szakértője a dolognak, hogy nagyon mély eszmefuttatásokba kezdjek. Abban tehát az anarchisták nagy része megegyezik, hogy a kollektív (értsd, egész világra, országra, térségre stb kiterjedő) anarchia megvalósíthatatlan és káoszt eredményezne. Ilyenkor szokás előrukkolni az individuális anarchia témakörével, azaz azzal, hogy ő maga él anarchista elvek alapján, ezzel téve egy lépést egy szebb világ felé. Na ez kurva szépen hangzik és kurvára nem igaz. Ezek az emberek ugyanis jellemzően ingyenélők és egy árva lépést nem tesznek semmilyen szebb, élhetőbb világ felé, valamint az általuk oly lelkesen kiáltott államtól, rendszertől, nemzettől való szabadságuk is hatalmas tévedés. Miért mondom ezt? Amennyiben feltesszük, hogy egy másik dimenzióban létrejönne a kollektív anarchia, az nem úgy nézne ki, hogy egész nap iszunk, szívunk, zenélünk, bulizunk, kefélünk. Egy megvalósult anarchiában ugyanúgy tanulni, dolgozni kellene, csak ezt valami rejtélyes okból mindenki pont annyit tenné, amennyit kell és ennyihez pont kedve is lenne és ezért cserébe mindenki igazságosan részesülne a javakból. Az anarchista gondolkodásba abszolút nem fér bele, hogy foglaltházban lakjál, tarhálj, vagy lopjál, stb. Persze, tudom, a kizsákmányoló államnak semmit, és most te jól visszaveszed, amit másoktól elvesznek és te legalább szabad vagy. Lófaszt. Te függsz a legjobban az államtól, barátom. Te addig lakhatsz a foglaltházban, amíg az önkormányzat ki nem hajít onnan és annak köszönheted, hogy még vannak fogaid, hogy az állam megtiltotta a rendőreinek, hogy kiverje őket. Nem tisztem nekem védeni az államot, teljesen tisztában vagyok vele, mekkora gazemberek uralkodnak felettünk, de te mindennél jobban függsz tőle, ugyanis csak addig élheted az ingyenélő létedet, amíg egyszer valaki nem dönt úgy, hogy megunta. Persze, a dolgozó ember is ki van szolgáltatva valamilyen szinten, de azért védhetőbb pozíció, mint a totális ingyenélés, rombolás és bűnözés. Na igen, a lopás. Tudjuk, multitól nem bűn. Te ennyire hülye vagy? Szerinted, ha lopsz Tescoból, azzal a milliárdos tulajokat károsítod? Az eszedbe nem jutna, hogy az alkalmazottak fizetése bánja vagy az árak emelése. Amit azok fizetnek, akik befizetik azt az adót, amiből téged eltart az állam. Az adó nem fizetés is visszás. Oké, nem fizeted, mert nem arra költi az állam, amire kellene. Ez akkor elfogadható indok, ha te ehelyett fát ültetsz belőle, parkosítasz, utat építesz, infrastruktúrát fejlesztesz, munkahelyeket hozol létre. Ha az ilyen módon megspórolt pénzt nem ilyesmire költöd, ugyanúgy ellopod, mint az állam, hiába a szép jelmondataid. Autózúzás a másik kedvencem, kirakattörésekkel, egyebekkel. Hogy jössz te ahhoz, hogy eldöntsd, jogosan van-e az illetőnek az az autója, boltja, majd tönkretedd? Megnyugtatlak, jellemzően mellényúlsz, mert a maffiózók és társai autója közelébe sem jutsz. Falfestés, bekarikázott A betűk, hangzatos jelmondatok. Tudod mit, rendben van, legyen. Terjeszd az igét. De tudsz mondani valami értelmes megoldást is, vagy csak ordítani, hogy ez így szar? Mert ez önmagában nem elég nemes cél ahhoz, hogy tönkretedd azt a falat, amit valaki munkával megkeresett pénzből lefestett. És még sorolhatnám, de már sokan nagyon unják. A lényeg, hogy ez a radikális oldala egy baromság a dolognak, nem a rombolás vagy mások megkárosítása miatt, hanem mert mindezek mögött nincs valós tartalom és nem értek el vele semmit. Ez persze a szerencsére elég vékony radikális réteg, vannak olyanok is, akik ennyire azért nem durván művelik. Persze valós tettek náluk sincsenek, de legalább nem ártanak senkinek, dekoratív kiegészítőként viselik az A betűiket, tudnak Hatóságilag Tilos és PiCsa dalszövegeket, meg néha eszmefuttatásokba bocsátkoznak a haverjaikkal a kocsmában. Ez alapvetően totál ártalmatlan dolog, főleg, hogy a többségnél csak a lázadás része és 18-20 éves korukra kinövik. Ennek ellenére az anarchizmus egy nagyon szép elvrendszer és lehet részben aszerint élni, magaddal egyenrangúként kezelni az embereket, persze ez kompromisszumokkal jár és az ilyen embert nem anarchistának, hanem jó főnöknek, emberi vezetőnek szoktuk hívni.
Na, a másodikat cserébe igyekszem rövidebbre venni. Ők kedvenc vesszőparipám, az antifasiszták. Miért is küzd az antifasiszta? Értelemszerűen a fasiszták ellen, abba már bele sem megyek, hogy ez alatt ők a nácikat értik, ami távolról sem ugyanaz, de ezen most ne akadjunk fenn. Kézenfekvő a kérdés: kik a nácik és mit csinálnak? A náci az ő olvasatukban egyenlő a rasszistával (újabb hatalmas tévedés) és rosszat tesznek a kisebbségeknek. Kisebbség alatt jellemzően zsidót, cigányt, melegeket és időnként négereket kell érteni. Egy szóval azon kisebbségeket, akiket a Hitler irtott, kínzott, táborba hurcolt. Az elv szép, csak néhány helyen sántít: egyrészt ma Magyarországon különösebb atrocitás NEM éri a kisebbségeket. Persze, vannak beszólások, akadnak összetűzések, de ritka a komoly eset. Alapvető tévedés egyébként, hogy rasszista támadás csak kisebbséget érhet. Nem kell túl messzire mennie szerintem senkinek az ismerősi körében, hogy találjon olyat, akinek volt már gondja cigányokkal, csak azért mert "geci mágyár" volt. Nem láttam nagyon antifasisztákat felszólalni a szlovákiai magyarverések ellen sem, pedig ott még kisebbségnek is számít az áldozat. De ebbe most ne is menjünk bele bővebben, a lényeg: ki is az ellenség? A fő ellenség a skinheadek rasszista csoportja, akit ők boneheadeknek titulálnak. Ezekkel egy nagy baj van: jellemzően nagy csoportokban járnak és igen jó fizikai erőnlétnek örvendenek, így az esetek többségében bizony a náci csőcselék győz az antifasiszta szabadságharcosok felett. Persze vannak kivételek, de igazából teljesen mindegy: ennek ugyanis semmi köze az antifasizmushoz. Egyrészt a skinheadek jellemzően szintén nem az ellenségnek kikiáltott cigányoknak, zsidóknak stb okoznak gondot (ha mégis, akkor jellemzően nagyon sokan elkapnak valami nagyon vézna illetőt, persze itt is akadnak kivételek, legyünk korrektek mindkét oldallal), hanem az ifjú punkok, hippik és társaik között szedik az áldozataikat. Tehát a végeredmény: két, egyébként semmit nem csináló tábor elpáholja egymást, majd hőstettként tekintenek a dologra. Senkit nem védtek meg, semmit nem változtattak meg. Ha antifasiszta vagy, javaslom, hogy alapíts egy céget és vegyél fel cigányokat dolgozni. Függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye róluk, ez egy valódi lehetőség egy jobb életre nekik. Az, hogy áthúzott horogkereszteket hordasz magadon, dalszövegeket ordibálsz, nyilvánvaló dolgokat letagadsz és kopaszokkal verekszel, semmire sem jó. A végére hagytam a legundorítóbb kettőst: vegyétek már tudomásul, hogy azért mert valaki szereti a hazáját, neadjisten nem ért egyet a trianoni békeszerződéssel, attól még nem lesz náci. De ami még ocsmányabb, amikor magukat bátran antifának valló emberek kötekednek fiatal 14-16 éves gyerekekkel, akiken Nagy-Magyarország póló, vagy egyéb hasonló jelkép van, vagy, ami még rosszabb, meg is ütik őket. Elkönyvelik antifa hőstettnek, majd szidják a mocskos nácikat, amikor esetleg a bátyja három haverjával visszajön és széttépi a fejüket érte. Gondolkodjatok már és ne a hülyeségeiteket ordítsátok. Függetlenül a kisebbségekről alkotott véleményemtől, amit ti csináltok az értelmetlen és saját magatokat járatjátok le.
A végeredmény mindkét szép elvnél ugyanaz: szép, de az égvilágon semmit nem csináltok, csak jelvényeket hordotok. Igen, tudom, vannak, akik ezen elvek indíttatására valóban tesznek dicséretes dolgokat, de a többségnek ez csak egy pár hangzatos dalszöveg, jelmondat és szimbólum, meg persze a csoporthoz tartozás érzése.
