Na ezt a blogot elkezdtem, aztán abba is hagytam, de most kedvem támadt megint okoskodni. Mivel így visszaolvasva kicsit túl filozofálós lett a hangvétel, ezért úgy döntöttem, most nem kritizálok, hanem méltatok. Mivel a punk szóról azért jobb esetben még mindig a zene ugrik be a legtöbbeknek, ezért talán érdemes lenne azzal is foglalkozni, pláne, hogy az a lelke az egésznek.
Persze kicsit renitenskedek, mert nem a klasszikus punkkal fogok most se foglalkozni, hanem a skatepunk/punkrock vonallal. És nem is elsősorban a zenével.
Szóval a videoklipek. Alapjába véve szerintem egy nagyon jó dolog, amellett, hogy a zene tévén, képernyőn keresztül is fogyaszthatóvá válik, nagyon jó reklám a zenekarnak, plusz egy jó klip még élvezetesebbé teszi a dalt. Igazán jó klipet, csak jó dalhoz lehet forgatni és korántsem olyan könnyű, mint sokan hiszik. Csak akkor lesz jó, ha a hangulata illik a számhoz (akár történetet mesél, akár csak hangulatklip) és persze rendesen össze van rakva, érződik rajta a koncepció, nem csak úgy egymás után dobálták a képeket. Egy jó klip leforgatásához kell egy vagy inkább több jó ötlet, egy erre jól felépített szerkezet, egy megfelelően felkészült filmes csapat, sok-sok idő, türelem és elhivatottság és az esetek többségében elég sok pénz, bár vannak kivételek.
Válogattam egy remek 16 tételes listát (tizenötöt akartam, de aztán eszembe jutott a Bodyjar, viszont kivenni már semmit nem akartam, úgyhogy így lázadok a rendszer és a kerek számok ellen. PÁNK!), persze nem lesz benne minden jó klip, hiszen százasával vannak, de igyekeztem olyanokat összekapni, amik nekem nagy kedvencek, vagy csak nagyon el van találva a hangulatuk. Igen, nagyrészt bizony populárisabb együttesek következnek, azon egyszerű okból, hogy a kevéssé ismert zenekarok sajnos ritkán engedhetnek meg maguknak igazán jól megcsinált klipet, de azért erre is lesz ellenpélda hálistennek.

16. Anti-Flag: The Press Corpse

Az Anti-Flag nekem régi kedvenc, bár élőben hatalmas csalódás volt, de lemezen pazarul szólnak és basszerosként külön csemege a rendkívül komolyan összerakott basszusfutamok a dalokban. Erősen politizáló zenekar, amit alapvetően annyira nem szeretek, de náluk valahogy tetszik, pedig sok esetben nem is teljesen értek egyet a mondanivalóval. A Press Corpse klipje alapjába véve nem egy nagyon bonyolult valami, de remekül illik a szövegben és a zenében is jelenlévő embertelen feszültséghez a villámgyors vágásokkal, fekete-fehér képvilággal. Nem nehéz úgy érezni, hogy a világ romjain állnak és ordítják bele a káoszba a mondanivalójukat.

15. Bodyjar: One in a Million

A Bodyjar itthon nem túl ismert, talán a Tony Hawk"s Pro Skater 3-ból emlékezhet valaki, az amúgy szintén remek klippel feldobott Not The Same-re, de nem nagyon vannak köztudatban. Amúgy szerintem nagyon jó kis pörgős skatepunkot játszanak, a világot nem ők fogják megváltani, de bármikor szívesen hallgatom őket. A One In A Million is bármikor fogyasztható dal, a klip pedig hatalmas, főleg az ötlet maga, ezek után mindenki tudni fogja, hogy születnek a ronda gyerekek.

14. Sum41: In Too Deep

A Sum41-t nem kell nagyon bemutatni szerintem senkinek, viszonylag régi és oszlopos tagjai a skate színtérnek. A klipjeik alapvetően szinte mind hangulatklipek, deszkázós, medencézős, bikinis csajos partikkal, viszony a megfelelő anyagi háttérrel ezt olyan jól meg szokták valósítani, hogy, ha nem tudnám, hogy kanadaiak a srácok, simán elhinném, hogy California tengerpartjain lóbálják a lábukat egész nap. Minden klipjük profi munka rengeteg szereplővel, nem túl visszafogott helyszínekkel és nem utolsó sorban kiváló operatőri ás vágói munkával. Azért választottam épp ezt, mert bár nem új az ötlet, de jópofa, ahogy a nyeszlettebb punkgyerekek lenyomják a helyi menőket. Nem kell nagy dolgokat belelátni, nem a világ akarják megváltani, de halkan magában mindenki megjegyzi, hogy erre a bulira el kéne menni :)

13. Kötelező Közhelyek: Kikölcsönzött álmok

Mindenképp szerettem volna legalább egy magyar zenekart is a listára, de nem volt könnyű dolgom. Sajnos itthon a dallamos punk alapból sem a legnépszerűbb műfaj, jól még kevesebben csinálják, arra meg végképp nagyon keveseknek telik, hogy saját zsebből klipet forgassanak, hiszen itt nincsenek stúdiók, akik milliókat adnak ilyesmire. Voltak azért ügyes próbálkozások például a Helo Zep-től, a Nem Mind1-től vagy a Végállomástól, figyelembe véve, hogy a srácok kizárólag saját magukra és a barátaik segítségére számíthattak az elkészítésnél, kijelenthető, hogy bőven túlteljesítettek minden elvárást, de nemzetközi szinten azért még sajnos nem érik el a mércét és ez abszolút nem bántás, egyszerűen a lehetőségeik ennyit engedtek. Már kezdtem kicsit elszontyolodni, hogy nem találok egy tényleg fasza magyar punkrock klipet, amikor hirtelen beugrott a Közhelyek. A csapat elképesztően igényes a felvételek és a koncertek minőségére, komoly felszerelést használnak és komolyak a klipjeik is. Valószínűleg vagy ők követték el az elmúlt évek összes felderítetlen bankrablását, vagy kenyéren és vízen él az egész banda, de az biztos, hogy erőn felül teljesítenek, náluk sokkal jobban fizetett zenekarokat magasan vernek színvonalban. Kicsit gondolkoztam is, melyik legyen a befutó, volt anno egy nagyon jól sikerült, láthatóan profi munkával összehozott videójuk, a végül nálam győztes  dal után is érkezett egy hasonló színvonalú munka, de a befutó csak a Kikölcsönzött álmok lett. Egyrészt ez is nemzetközi színvonalú technikailag, másrészt bár nem először látott ötlet a pályatársak szerepeltetése a klipben, viszont itthon ilyen felhozatalt még nem nagyon láttunk. Külön elismerés azért, hogy a kisebb (de egyébként egytől.egyik kiváló) baráti zenekarok mellett sikerült olyan nagyobb bandák egy-egy tagját is elcsalogatni, mint a Prosectura, a Junkies vagy az Alvin. Ja és persze maga a dal is megér egy misét, jó szöveg, jó zene, pazar minőségű felvétel és nagyon komoly videó. Le a kalappal, fiúk!

12. The Offspring: Original Prankster

Az Offspring igazi régi motoros, az egyik első zenekar a műfajban. Remekül megírt szövegek, összetett, hihetetlen jól szóló zenei témák jönnek tőlük folyamatosan, minden lemezre összehoznak néhány örök életre ítélt slágert. Sose tagadták, hogy jól keresnek a zenéléssel és szerintem maximálisan meg is érdemelnek minden centet, amit kifizetnek nekik, plusz a nagy népszerűségükkel együtt jár, hogy bőven van miből klipet forgatni. Forgattak is sokat, példál a két, talán mai napig legnagyobb slágerként számontartott dalukhoz, a Kids Aren't Alright-hoz és a Pretty Fly-hoz, volt később animációs videó is, később Dexter Holland nagyon elegánsan politikusnak öltözve szólt be a rendszernek. Érdekes, hogy a Conspiracy of One lemez kicsit mostohagyerek, nem lett olyan embertelen nagy sláger róla egyik dal sem (talán súrolja a kategóriát a Million Miles Away), pedig szerintem a One Fine Day az egyik legjobb Offspring dal. Klip azért született szerencsére, és az Original Prankster remekül sikerült. Szintén califoniai hangulatklip, némi szemétkedéssel feltuningolva, de nekem személy szerint az egyik kedvenc klipem, íme:

11. Jimmy Eat World: The Middle

Ezt a videót még nagyon kissrác koromban láttam a tévében, akkoriban mentek még ilyesmik a zenecsatornákon. Később, az MP3 korszak beköszöntével sikerült beszereznem a zenéiket, de igazából engem ez az egy dal fogott meg igazán zeneileg. A klip alapja itt is egy tipikus amerikai gazdagéknál tartott medencés házibuli, kiegészítve azzal, hogy ez lényegében egy szexparti. A klip tele jópofa apróságokkal, a befejezés is szimpatikus, kicsit görbe tükröt mutat a züllő ifjúságnak.

10. NoFX: Franco Un-American

Bár a NoFX sok-sok éve töretlenül ott van a skatepunk élvonalában (My job is to keep punk rock elite ugyebár :) és elég valószínűnek tartom, hogy nem nagyon küzdenek anyagi gondokkal, pláne, hogy Fat Mike kezében van az egyik legnevesebb punkrock kiadó, a Fat Wreck Chords, klipek ügyében nem nagyon szokták túlbonyolítani az életet. Meg ők alapból is az a sokat beszélős, alapból jó hangulatú, mások véleményét telibe szaró banda, nincs szükségük nagy látványra. Imádom, ahogy beszólnak az életet túlgondoló okoskodóknak, ahogy árad belőlük az üzenet, szarjunk mindenre, életet. Ez persze Amerika napos tengerpartjain kicsit könnyebb dolog, mint errefelé, de az üzenet teljesen jogos és örök érvényű. A Franco az egyik legnagyobb slágerük, szövegileg is imádom, ahogy pofátlanul szólnak be a sok önjelölt világmegmentőnek, a zene tökéletes, a klip pedig az első a listán, ami jó eséllyel minimális összegből készült. Egy nagyon egyszerű rajzfilmecske, de még annak is túlzás, igazából összeollózott rajzok-képek picit meganimálva. A képek követik a szöveget, így inkább csak szemléltetés ez, mind valódi klip, de annyira jópofán és viccesen van megcsinálva, hogy mégis bekerült a top 10-be. Persze azért ez sokban köszönhető magának a dalnak, ami tényleg egy örök punkrock klasszikus. Asszem, ha mindenki így fogná fel az életet, egy sokkal boldogabb világban élnénk.

9. Simple Plan: Shut Up!

A Simple Plan szerintem nem tartozik a műfaj zsenijei közé. Bár népszerűek, néhány éve az amerikai rapperrel, Sean Paul-lal is készült közös számuk, aminek mondjuk köze nincs a punkrockhoz, meg volt még egy-két jobb daluk, alapvetően nem sok maradandót alkottak. A Shut Up! viszont szerintem telitalálat. Nem egy mély mondanivalójú dal, de hibátlanul össze van rakva zeneileg, ha minden számuknál hoznák ezt a szintet, valószínűleg már lassan klasszikussá értek volna. Maga a klip nem a világ legegyedibb ötlete, belehelyeztek egy pofátlan punkzenekart előkelő, sznob környezetbe, ilyet láttunk már. Amitől nagyon bejön, az a kivitelezés, borzalmasan profin van összerakva a klip, itt megint a pénz beszél, ez van. Amúgy ezt is ifjú titán koromban még a tévéből ismertem meg, sajnálom, hogy eltűnt ez a műfej teljesen a médiából, egy kis változatosság jót tenne.

8. Bad Religion: New America

Na igen, a Bad Religion. Ha mondanom kellene egy zenekart, hogy kik az abszolút kedvenceim (ami nehéz, mert nem egyformák a zenekarok, nem lehet egyet kiemelni), akkor őket mondanám. Ők az a banda, akik egyszerűen képtelenek hibázni. lassan 35 éve állnak színpadon és még nem jött ki olyan lemezük, amire azt mondanám, hogy nem jó. Zseniálisan írnak zenét, nagyon egyszerű témákkal dolgoznak, feszes, összetett, kiállásokkal, remek átvezetésekkel dobják fel, aztán jön Greg Graffin, utánozhatzatlan hangú énekkel, amire hihetetlen érzékkel gyártanak utánozhatatlan vokáltémákat, rendszeresen több szólamban. Graffin úr egyébként egyetemi biológiaprofesszor, nem éppen az az alkoholista, drogfüggő punkzenész, amilyen kép sokak tudatában még mindig él a műfaj említésére. A szövegek a pozíciójához méltóak, nagyon szépen megírtak, nagyon komoly mondanivalóval. Társadalomkritika, lelki témák és rendszerkritika is előkerül, csak éppen olyan igényesen megfogalmazva, hogy valóban értelmes kritika tud lenni, nem pedig értelmetlen fröcsögés. Aki volt már koncertjükön, tudja, milyenek. Nincsenek látványelemek, nincs pirotechnika, táncoslányok, fellépőruhák, értelmetlen sztárallűrök, szerintem abban a ruhában lépnek fel, ami reggel legfelül volt a szekrényben. Mégis talán életem legnagyobb koncertélménye volt, hihetetlenül át tudják adni a mentalitásukat, totális katarzist okozott. Azon a koncerten egy kortyot nem ittam, és ezzel egyáltalán nem voltam egyedül. Egyszerűen annyira magával ragad az egész, hogy semmi másra nincs szükség hozzá és minden egyéb tevékenység csak elvenne a tökéletes összképből. Én kifejezetten rossz vagyok angolból, de értem a számaikat úgy, hogy a szöveget nem értem igazából. Jó néhányat lefordítgattam és szembesültem vele, hogy ez tényleg azt jelenti, amit elsőre belülről előhozott, pedig nem értettem a szöveget hallás után. Ők a legnagyobb zsenik szerintem a műfajban. Viszont épp az imént említett szerénységük és komoly mondanivalóval bíró számaik miatt klipek ügyében sem bonyolítják túl az életet. Persze, azért forgattak jó néhányat, de mind erősen minimál stílusban. Mint az óriási sláger American Jesus, a mély érzéseket kitárgyaló Sorrow, a Broken, vagy az amerikai álmot pokolba kívánó Los Angeles Is Burning. Viszont a New America egy szintén nem túl bonyolult, de nagyon jópofa ötlettel operál, a zenekartagok műanyag akciófigurák két kis punksrác játékszereként. Az ötlet nagyon méltó a zenekarhoz, itt sem dobáltak el felesleges milliókat, a végeredmény mégis nagyon kreatív.

7. Rise Against: Prayer Of The Refugee

Amikor megismertem a Rise Againstet. itthon még nem nagyon voltak ismertek, én a Need For Speed Underground betétzenéi között találtam rájuk anno. Ők egy érdekes átmenet a dallamos punk és a kicsit hardcore-osabb vonal között, de jól csinálják. Igen heves véleményük van a bolygónk és a rajta élő emberek undorító kizsákmányolásáról, lelkes állat- és természetvédők és végtelenül háború- és erőszakellenesek. A Prayer Of The Refugee azt mutatja be, hogyan zsákmányolják ki a végtelenségig a Harmadik Világ népeit az amerikai álomért. A klip színvilága és szerkezete tökéletesen átadja a féktelen dühöt, amit kivált belőlük, ahogy tehetetlenül veszik tudomásul a rabszolgasorba taszított nincstelenek szenvedését, a lassabb részeknél pedig a nézőt is átjárja ezeknek a szerencsétlen embereknek a totális kilátástalansága. Ha csak egy ember nem vette meg az ilyen országokban készült terméket, már megérte elkészíteni, de ettől függetlenül is mestermű.

6. Green Day: Basket Case

A Green Day bőven kapott minden oldalról hideget-meleget, és szerintem az utóbbi tíz évben nem is sikerült maradandót alkotniuk. Na de előtte... Ha úgy összességében, a punk minden ágán belül összegyűjtenénk a tíz legnagyobb hatású lemezt, azon a listán jó eséllyel ott szerepelne a Dookie. Bár a zenekar harmadik lemeze, messze ez robbant a legnagyobbat tőlük. Itt alakult ki igazán az a tipikus rájuk jellemző hangzás és stílus, amit az American Idiottól kezdve érthetetlen okokból elhajítottak és sablon pop-punk zenekarrá változtak. Persze az még a jobbik eset volt, mert a 21st Century Breakdown, ami utána jött, még egy szórakoztató skatepunk lemez se tudott lenni, egyszerűen iszonyú volt. Annyira, hogy nem is linkelek róla számot. De visszatérve a régi lemezekhez, azt hiszem, kevés olyan punkrock dal van, ami ennyire széles körben ismert lenne, mint a Basket Case. és teljesen jogosnak is tartom. Szokásom, hogy hamar megunok egy zenét. Szeretem attól még, pár hónap múlva újra hallgatgatom, de gyakran cserélgetem a telefonomon a zenéket, mert megunom őket. Viszont van pár szám, ami örökké rajta van és sose válik unalmassá. Na, ez olyan. 13 évesen kezdtem Green Dayt hallgatni és azóta is minden egyes alkalommal, ha felcsendül a "Do you have the time...' kezdetű első sor, és pezseg a vérem, egyszerűen egy megunhatatlan klasszikus. A klip jópofa, szanatórium-elmegyógyintézet szerű helyszínnel, jól megfogott hangulattal operál, de bármi más zenével alatta fele ekkora durranás se lenne.

5. Good Charlotte: Girls&Boys

A Good Charlotte nem tartozik éppen az ikonikus klasszikusok közé, igazi pop-punkot játszanak, tulajdonképpen nem rosszul és odaát borzalmasan népszerűek, de azért mifelénk is sokan emlékeznek rájuk, sokat mentek a tévében anno. Jellemzően nem akarják megváltani a világot, bulizós, néhol néger rappereket megszégyenítően hivalkodó klipek és külsőségek közepette szórakoztatnak és közben mocskosul meggazdagodnak. Nem lesznek soha legendák, de soha rosszabb zenekart, ez a szint még teljesen rendben van. A Girls&Boys klip viszont egyszerűen zseniális, ötlet és megvalósítás szempontjából egyaránt, a rengetek bulizó, deszkázó, idióta tini módjára viselkedő nagymama és nagypapa szerintem örökre emlékezetes marad mindenkinek, aki valaha látta a videót.

4. Blink182: The First Date

A Blink egyszerűen megkerülhetetlen ebben a műfajban. Ők voltak az első punkzenekar, akiket megismertem és a mai napig hatalmas kedvencek. Nem csak nekem, szinte mindenkinek, aki egy kicsit is kedveli a dallamos punkot. Bár néha írnak komolyabb hangvételű dalokat, alapvetően azért rájuk is az volt jellemző, hogy magasról tesznek a világra, pofátlanul élvezik az életet. Nem úgy, mint a NoFX, ők nem szólnak be olyan keményen senkinek, ők kiröhögik a világot. Mindig is nagy klipgyárosok voltak és hihetetlen idióták minden bizonnyal, mert valahogy a kezdetektől 2001-es Take Off Your Pants And Jacket lemezig folyamatosan hatalmas ötleteik voltak. Ami utána jött, arról nem beszélünk, az már nem Blink. A First Date a 70-es évekbe repíti vissza a nézőt, és itt látszik, hogy volt mit a tejbe aprítani, tökéletesen felépítették a harminc évvel azelőtti világot. És persze a hangulat mellett benne van az infantilis és kicsit rohadék stílusuk is, ez volt ugye az a klip, aminek egy része anno a tévében cenzúrázva ment.

3. Bowling For Soup: High School Never Ends

 Hopp, már itt is a TOP3. A BFS egy feltehetően mérsékelten beszámítható négyesfogat. Kicsit gondban is voltam, melyik klip legyen, mert csináltak sok beteg dolgot, punk-rock kiképzőtábortól kezdve múltidéző feldolgozásig mindent. A High School Never Ends végül azért nyert nálam, mert a sok jó klipötlet mellett, ez talán a legjobb zeneileg. A szám mondanivalója nem túl bonyolult, a lényeg, hogy nem változik senki, ugyanaz az ember marad, mint a gimiben. "Nothing changes, just the names, the faces, and trends". A videó egy osztálytalálkozóra repíti a nagyérdeműt, ahol az egykori lúzer kissrácok már befutott punkzenészként érkeznek. A többit meg kell nézni!

2. Zebrahead: Girlfriend (Avril Lavigne Cover)

A Zebrahead a skatepunk és a hip-hop tökéletes ötvözése, szintén azon kevés zenekarok egyike, akik képtelenek hibázni és sose adtak ki olyan lemezt, ami nem tetszik. Imádnak feldolgozásokat kreálni más stílusokból, Spice Girls-től kezdve, Jennifer Lopezen át Mariah Carey-ig minden jöhet nekik és jól is sül el. Klipek ügyében az amerikai házibulitól, a koncertklipen át, a debil gyilkos történetén át sokminden előfordul náluk. Bár akadnak komolyabb hangvételű dalaik és mondanivaló azért szinte mindegyikben van, alapvetően azért ők is szívesebben buliznak, jól érzik magukat és magasról szarnak a hangzatos elvekre (I'm Just Here For The Free Beer... ugyebár). Mivel a tehetségük mellett ők is épp kellően elmebetegek, ezért a videóik nagy része baromi szórakoztató és vicces, így kicsit nehéz volt kiválasztani egyet. Végül azért esett erre a választásom, mert itt már valahova nagyon messzire gurulhattak a gyógyszereik. Az már meg sem lep, hogy szőrös férfiak nőnek öltöznek, de ők fogták magukat és a teljes Avril klipet egy az egyben ugyanúgy leforgatták, ugyanazokon a helyszíneken, ugyanazokban a ruhákban, ugyanazokkal a tánclépésekkel, csak pár apróságot variáltak meg a humor kedvéért, meg persze Avril és egyéb hölgyek szerepét hímnemű egyedek játsszák el. Egyébként előszeretettel veszik körbe magukat a klipekben modellalkatú lenge öltözetű hölgyekkel, ebben egyetlen lány sem jelenik meg az egész videó alatt.

1.  Blink182: All The Small Things

Igen, csaltam. A Blink bizony duplázott. Egyszerűen azért, mert a First Date nem maradhatott ki, viszont ez a klip nem simán a punkrock klipek között, hanem úgy összességében minden zenevideó között talán a legjobb. Hatalmas sláger, ami igazából nem szól semmiről, hatalmas beszólás a kilencvenes évek fiúbandáinak és a beteges rajongóknak. A non plus ultra.